A település története
Néhány évszámhoz kötött esemény a múltból.
Kezdetek
Répceszentgyörgy község eredete a régmúlt századokba nyúlik vissza. Egy 1438-ból származó irat azt tanúsítja, hogy Unyom (ma Kisunyom, Nagyunyom) község templomát Szentgyörgy falu birtokosai építették fel. Ekkor tehát Szentgyörgynek már jómódú településnek kellett lennie.
1492-ben Zenthgyeurgh határának nagyobb része a Molnáriak tulajdonában van. Később, a XVI. század közepén a falu határából Megerich (Cuprinio) Horvát nevű, a törökök elől menekült rác katona kap nemesi adománybirtokot. Jól gazdálkodik, növeli birtokát, gazdag családba nősül, meggazdagodik, és a családnak hatalmas vagyona lesz. A Horváth-család gazdasági központja mintegy három évszázadon át Szentgyörgy lesz.
A község neve így változott: 1415 Zentgergh; 1428 Zethgyurgy; 1431 Zentgerg; 1482 Zenthgyeurgh; 1601 Szent Girg; 1698 Szent Gergy; 1699 Szent György; 1804 St. György ad Reptze; 1840-es évektől Répcze Szent György; 1900-as évektől Répce-Szentgyörgy, 1910-től Répceszentgyörgy.
A fénykor
A Horváth-család a XVII. században már nagy anyagiakkal rendelkezik és ügyes Habsburg-barát politikával kiterjeszti gazdasági és társadalmi hatalmát. Hamarosan nagybirtokos család lesz, pallosjogot, majd grófi és bárói címet kapnak. A család és a község története szorosan összefügg. A család a fénykorát az ötödik nemzedék idején, az 1780-as években érte el. Horváth II. Zsigmond ez időben adományozta Budának a Horváth-kertet és építtette Balatonfüreden a Horváth-házat, mely a XVIII. században Balatonfüred társadalmi életének a központja, itt tartották a híres Anna-bálokat.
A jobbágyfelszabadítás Szentgyörgyön is érződik. 1767. szeptember 10-én kiadják a jobbágyok és az uraság jogviszonyát szabályozó urbárium-ot. Ez rendelkezik a jobbágyházhelyről, és kimondja, hogy minden jobbágyházhelyhez 10 hold szántó és 6 szekérre való rét tartozik. A fél, vagy negyedes jobbágyterületek ennek arányában változnak.
Ekkor a községben 17 „vagyonos” jobbágy van: Ferentzi István, Kovács András, Takács István, Sándor Ferencz, Ferenczi János, Czigli Mihály, Takács János, Varga János, Béres János, Nagy János, Lőrincz János, Magyar Ferencz, Béres Joseff, Szondy György, Szele György, Kelemen László, Kajtár István.
A Rákóczi-szabadságharc
1699-ben szentgyörgyi Horváth (I.) Zsigmond pallosjogot nyert szentgyörgyi birtokára I. Lipót királytól. (Ez a kiváltság 1766-ban hét köznemesi családot illetett meg Vas vármegyében.) (I.) Zsigmond 1704 és 1706 között Vas vármegye alispánja volt, (I.) József pedig 1704-től a vármegye szolgabírájaként működött, majd 1707-től ő töltötte be az alispáni posztot.
Szentgyörgyi Horváth (I.) Zsigmond a Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem főhadbiztosa lett – ezért is vált meg az alispánságtól –, 1705 és 1708 között az ő feladata volt a kuruc hadak ellátásának megszervezése. A földbirtokos a szabadságharc bukása után élt a közkegyelem lehetőségével, így meg tudta tartani birtokait.
A kastélyt 1712-ben Horváth I. Zsigmond építtette. Mai alakjában, Hefele Menyhért tervei alapján 1783-tól-1795-ig Horváth II. Zsigmond, az 1790-es Országgyűlés ellenzéki követe, alakította át. A kastélykertet Szentgyörgyi Horváth József, az 1848-as szabadságharc honvédezredese létesítette 1810-ben.
Az 1848-49-es szabadságharc
A földbirtokos az 1848-49-es szabadságharcban honvéd ezredesként küzdött, halála után legidősebb fia, (II.) Antal örökölte Szentgyörgy mezővárost Muzsaj és Botosháza pusztákkal, Felsőszelestét Almás és Sehő pusztákkal, Pósfát a részbirtokokkal, valamint a szentgyörgyi szőlőhelyet és a szentgyörgyi templom kegyuraságát. Második fia, László az alsószelestei, a kis- és nagyölbői, a szilvágyi, illetőleg a Vas vármegyén kívül elterülő részbirtokok tulajdonosa lett. A harmadik fiú, (IV.) József – nagybátyjához hasonlóan – „tékozló életmódot folytatott”, gyermekeit viszont (III.) János az apjuk miatt nem szerette volna büntetni, ezért rájuk hagyta a tótvázsonyi – saját maga által építtetett – kastélyt a hozzátartozó uradalommal és több Veszprém vármegyei kisebb birtokrésszel együtt, illetve egy füredi és egy budai házrészt is.
Családi viszály, kegyvesztés
A család belső viszályai erősödnek és 1810-ben Horváth II. Zsigmond halálával szétválik a család. A szentgyörgyi kúrián maradt Horváth III. József, az 1848-as szabadságharc ezredese. Sorsa ismeretlen marad és a szabadságharc bukása után, az 1850-es évek elején a szentgyörgyi birtok és kastély Ziegler Béla (Adolf) bécsi bankár tulajdonába került.
Ziegler Béla Adolf az 1850-es évek után a szentgyörgyi birtokon korszerű, virágzó gazdaságot hozott létre. 1897-ben meghalt. Utána az új földesurak Sochor báró és Nedved Károly lettek.
1826. május 16-án Répceszentgyörgyön kötött házasságot Kiss Ernő huszártiszttel, aki az 1848-as magyar szabadságharcban altábornagyként vezette csapatait a császári hadak ellen, és akit Haynau 1849. október 6-án Aradon – a 13 aradi vértanú egyikeként – kivégeztetett. Szt. H. II. Zsigmond másik unokája, Szt. H. III. József ugyancsak a szabadságharcban honvédezredesként harcolt a császáriak ellen. Az 1848-as szabadságharc után Ferenc József császár nem élt a közkegyelem lehetőségével: a Szentgyörgyi Horváthokat birtokuktól és rangjuktól megfosztotta.
A Horváth-család szétszóródott, a bárói ág kihalt, és miután 1895-ben a köznemesi Szentgyörgyi Horváth-ág Edmund nevű sarja is meghal, a család vagyontól megfosztva névtelenül szívódik fel a társadalomba.
Huszadik század
1910-ben István Vilmos szombathelyi püspök az egyházmegye részére megvette a „répcei uradalmat. Halála, 1911 után gróf Mikes János került a püspökség élére, aki a szentgyörgyi birtokot, az erdőterületek kivételével bérbe adta a büki cukorgyár osztrák részvényeseinek, a kastélyban pedig püspöki nyaralót rendezett be.
Az első világháború alatt hadikórház céljaira engedték át.
1930-ban a község földterülete 1070 hold, amiből művelés alatt 840 hold volt. Lakosainak száma 398 fő. A községben 52 ház volt. A földbirtokrendezés során 120 hold föld és 8 házhely jutott a parasztságnak.
A második világháborúban a bevonuló szovjet katonákat a püspök úr a lépcsőház alsó lépcsőjén állva „fogadta”.Amikor meglátta őket, a látvány olyan megrázó volt, szívszélhűdésben meghalt,– a község felszabadulásának napján, 1945. március 28-án.
Szocialista korszak
1945-ben a földreform során 240 hold uradalmi földet osztottak ki 30 család között. Így a község ismét jómódú parasztközség lett.
1946 és 1949 között a Kőszegi Tanítóképző fiókintézményét helyezték el az épületben, ekkor vették le a timpanonról a címert, amelyet a díszterem falába építettek be. 1949 után különféle szakiskolák működtek a kastély falai között, például traktoros képző.
1948-ban a kastély állami tulajdonba került. Már ezt megelőzően demokratikus szervek kaptak itt elhelyezést, majd tanítóképző, szakérettségis kollégium nyílt meg benne.
1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium kezelésébe került, gazdasági iskola, majd traktoros-iskola működött itt. A rossz csatorna- és vízhálózat, valamint hiányos ablakok és egyéb nehézségek miatt egy-egy évig, vagy annál rövidebb ideig maradtak csak itt ezen intézmények.
MÁV Nevelőintézet
1954-ban a szombathelyi MÁV Igazgatóság szakirányú tanfolyamaira igénybevett szombathelyi lakásokat a Városi Tanács rendelkezésére bocsátotta, kárpótlásul megkapta a szentgyörgyi kastélyt. Egy évig volt itt MÁV-tanfolyam, míg 1955. április 1-jével nevelőintézeti célokra engedték át.
Mint nevelőintézet méltó feladatot kapott a kastély és kertje. E sorok írója maga is tagja volt annak az első közösségnek, amely saját munkájával alakította a kertet, 1955 őszén.
Zajlott az élet, majd elérkezett 1956. október 23. A forradalom és szabadságharc idején akadozott a közlekedés, ekkor a falu lakói látták el az intézeti tanulókat.
1982-ben megvette a MÁV-tól a Vas Megyei Tanács a kastélyt a kerttel együtt, azzal a szándékkal, hogy körzeti általános iskolát nyit az épületben.
1983-tól a Szombathelyi Haladás Sportkör számára neveltek 30-40 felsős diákot focistának, a tanulás mellett. A gyerekek sok sikert arattak, sőt országos elsőséget is nyertek. Két-három évig Graz melletti kisvárosok foci iskoláival is kapcsolatban voltak. Egyik évben ők, a másikban a szentgyörgyi diákok vendégeskedtek egy-két napig.. A győztes csapat arany-, a második helyezett ezüstérmet, kapott. A költségeiket a Megyei Tanács fedezte. Ezek voltak a legszebb évek.
A körzeti általános iskolát Varga István igazgató úr szervezte meg. Bő körzete: Chernelházadamonya, Gór, Mesterháza, Tompaládony; Hegyfalu körzete: Répceszentgyörgy, Vasegerszeg, Zsédeny. Ezt a két körzetet vonták össze: az 1-3. osztályosok maradtak a falvakban, a 4-8. osztályosok jöttek Szentgyörgyre. Nyolc falu tanulói érkeztek autóbusszal minden reggel a körzeti iskolába. A czernelházadamonyai gyerekek gyalog jöttek át a Répce folyó hídjain.
Szakos oktatást vezetett be az igazgató úr, már 4. osztálytól. Munkájuk olyan eredményes volt, hogy a járási tanulmányi versenyen első, a megyein negyedik helyezést értek el.
1984-ig működött ezzel a felállással az intézmény.
A MÁV Nevelőotthon megszűnése után, alkalmassá tették a kastélyparkot vidéki tanulók nyári sátortáboroztatására. Önköltséges ebédet biztosítottak nekik, amit modern konyhában főztek és szép étteremben tálaltak. Valódi gyermek üdülőhely lett Répceszentgyörgy.
Versenyeztek az iskolák a szentgyörgyi nyaralásért.
Ma ismét magántulajdon
1994-ben új tulajdonosa lett a kastélynak, egy osztrák állampolgár – Florian Herndler, Pattenbach, Ausztria – vásárolta meg. A felújítás feltétele az új gazdaságos funkció.
Kedves Olvasó, ki megnyitod e honlapot, nyisd meg szívedet is, és rejtsd el benne e Falatka Falu üzenetét! A Horváth-család hazaszerető szelleme sugárzik. Elsősorban itt Répceszentgyörgyön, ahol annak idején az új tulajdonos virágzó gazdaságot teremtett a Répce partján és kastélyt építtetett. Ez az egyetlen kastélykert, amelynek a parkjában ott áll az Aradi tizenhárom vértanú emlékoszlopa. – A MÁV Nevelőintézet idején és utána is tanuló fiatalok életkedvétől volt hangos a kastély és kertje. – Balatonfüreden a Horváth-ház ma is áll, mely egy időben – bizonyos értelemben – szinte az ország „nyári fővárosa” volt, hiszen itt találkoztak nem hivatalosan a vármegyék követei, az ország politikusai. A fürdőidény – a többi más nyári fürdőhelyi báli mulatság mellett – kiemelkedő eseménye volt a füredi Anna-bál.
Horváth Krisztina és Kiss Ernő szerelme, valamint a balatonfüredi Anna-bál legendája bearanyozza a Balaton felvidékét. A köztudatban, az idők folyamán valósággal összefonódott a magyar történelemmel, s mindig egy kicsit fokmérője is volt a magyarság társasági életének. 1848 előtt és után a nemzeti öntudat és az osztrák uralom elleni tiltakozás megtestesítője, kifejezése is. (Első alkalom: 1825?)
Budapest I. kerületében, a Krisztinavárosban a Horváth-kert szintén az ő emlékét őrzi. A park a nevét egykori tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsigmondról kapta, aki azzal a feltétellel adta el a telket, hogy szolgálja a közművelődést. „Legyen a Horváth-kertben Budán…” – a sláger a répceszentgyörgyi Horváth-család szellemét idézi.
Forrás: Réthey-Prikkel Miklós: Répceszentgyörgy – a falatka falu és a MÁV Nevelőintézet. Akasztó-Répceszentgyörgy, 2017.
Szerző: Réthey-Prikkel Miklós