Répceszentgyörgy község története a kezdetektől 1970-ig

Répceszentgyörgy község a Nyugat-Dunántúli régióban, Vas megyében található. A Kisalföldön, a Répce folyó jobb partján fekszik, a megye északi részén. A megyeszékhely Szombathely kb. 25 km-re, Sárvár illetve Répcelak 15-15 km-re, Bükfürdő 10 km-re található. Szomszédos települések: Gór, Bő, Hegyfalu, Pósfa, majd a Répce bal partján Chernelházadamonya. Megközelítés, közúton a 86-os főútról érhető el egy mellékúton, Hegyfalunál letérve. A tömegközlekedést, a Északnyugat-Magyarországi Közlekedési Központ ZRT autóbuszai végzik.
Répceszentgyörgy története: A kezdetektől – 1970-ig A legelső Szentgyörgy területére vonatkozó oklevél 1238-ból való. Répceszentgyörgy történetében együtt található meg a Vas megyei falvak múltjának szinte minden jellemző eleme: a különös hangzású helynevek, elpusztult várak, az ősi plébánia templom, a földesúri família és kastélya, a szőlőhegy, a vízimalom, a mezővárosi privilégium, a pörök, a járványok, az ínség, a népszokások. A Szentgyörgy helynév az első földfoglalások gyorsan változó korszakában, a környék egyetlen szilárd épületét, a templomot jelentette. Első adatunk nem magáról az épületről, hanem annak papjáról van, illetve az ő birtokáról, 1238 évben. A tény arra utal, hogy itt volt a környék első plébánia temploma. Az újabb említés 1332-ben van, mint a tömördi Szent György egyházat említik Osl nemzetségbeli Miklós végrendeletében. 1457-ben a szentgyörgyi plébánosnak, bői és ölbei társaival egyetemben, Szentgyörgyi András győri kanonok és vikárius meghagyásából egy Büki Fábián nevű személyt kellett megidéznie, így a környék tekintélyes egyházi személyisége lehetett. Répceszentgyörgy esetében az a sajátos, hogy magáról a jobbágyfaluról alig áll rendelkezésünkre adat. 1476-ban Molnári Pyspek Jánost és Lászlót iktatta be a vasvári káptalan „Themerd alio nomine Zentgyergh” birtokába. 1478-ban jön elő itt egy Szentgyörgyi nemesi előnevet viselő család is. A protestáns Szentgyörgy – Az első adat az itt élő lelkészről 1599-ből, ill. 1601-ből maradt fenn. Az iváni zsinat 1603. már ide is egyházlátogatókat küldött, és ez mondta ki, hogy a szent-györgyiek pásztora hamis tudományu és férges lölkiismeretű, ha a hívek el nem bocsátják, akkor a szeniorok a főmagisztrátus által távolítsák el. Írja az evangélikusok egyháztörténésze, Payr Sándor. Másik, a korra jellemző esetet is elmond Payr. Kiss Bertalan püspök rendes egyházlátogatását sem tudta elvégezni 1633-ban, mert a helyi birtokos nemesek közül ugyan néhányan engedélyezték a vizitációt, az valahogy mégis elmaradt. Ennek oka az egyházi vagyon elidegenítésében keresendő, melyet gyakran tettek meg a protestáns hitre tért nemesurak. Nádasdy Ferenc rekatolizációja után a fent említett Kiss Bertalan püspök Répceszentgyörgyön talált menedéket 1643-ban, majd három év múlva itt halt meg. Az evangélikusok az évszázad végén még jelentős erőt képviseltek a hithű katolikus földesúri család, a Horváthok szentgyörgyi birtokán. Templomépítésről szinte egyetlen adatunk sincs a Szentgyörgy nagyságú Vas megyei településekről. 1698.január 14-én a katolikus egyházmegyét vizitáló Kazó István győri püspök a templomba érkezett, azt jó állapotban találta, a plébános hiánya ellenére majdnem teljes volt a papi felszerelés, megvolt a temetési feszület és Szent György faoszlopon álló szobra, de nem volt sekrestye, gyóntatószék, keresztelőhelyiség, tabernákulum. A 18. század elejétől a megerősödött katolikus egyházzal szemben a Répcemente evangélikusai kisebbségbe szorultak. A katolikus restaurációnak első pregnáns jele az, hogy Szentgyörgyi Horváth János 1734-ben a szűknek bizonyult régi katolikus templomot újjáépítette. A hatalmas szentgyörgyi Horváth vagyon megalapozója, II. Zsigmond kamarás nem hagyhatta, hogy az ősi jogon őt illető és praedicatumában szereplő Szentgyörgy vásárok nélkül maradjon. Aligha csak a falu érdekében cselekedte, hiszen annak szűk határa és igencsak kevés lakosa volt (1785-ben csupán 279 lélek), hanem az uradalom érdeke kívánta így.
A szentgyörgyi Horváth család felemelkedése: A középkori jobbágyfalu, Szentgyörgy településtörténeti szempontból megállapítható megkésettségét, azaz a szilárd telekrendszer és beépítettség viszonylag késői kialakulását párhuzamba állíthatjuk a birtoktörténeti szempontból konstatálható tisztázatlan és változékony birtokviszonyokkal. Az első olyan adatok, amely az összes birtokost a jobbágyportáikkal együtt mutatják, a 16. század közepétől maradtak ránk. A házak számát 30-ra becsülhetjük. A falu későbbi történetét a legnagyobb mértékben meghatározó változás a Horváth családnak itteni fellépéséhez, felemelkedéséhez köthető. 1631-ben Horváth István megvette 350 forintért a szentgyörgyi nemesi kúriáját. A család Horváth Istvánnal kezdődő sikeres története innentől kezdve már olvasható a fennmaradt dokumentumokból. A felemelkedést a vármegyei közéletben betöltött tisztségek fémjelezik. Előbb esküdt, később szolgabíró, majd alispán lett pár évtized alatt a Horvátokból.
I .István /felesége Károly Margit/
I .János (+1696) /felesége Szelestey Anna/
I. Zsigmond (+1713) /felesége Polányi Éva/
I .József / felesége Szegedy Borbála/
I. Ferenc / felesége Daróczy Franciska/
II. Zsigmond (+1809) / felesége 1.Fehérváry Anna
2. Somsics Anna/
VI. János (+1841) / felesége Latinovics Anna/
IV. Antal / felesége Orczy Paulina/
Az emelkedést jól kifejezi, hogy I. Zsigmond pallosjogot nyert 1699-ben szentgyörgyi birtokaira. Ez a kiváltság 1766-ban is csak 7 köznemesi családot illetett meg Vas megyében. Szentgyörgyi Horváth János és felesége Szelestey Anna – az ő házasságuk teremtette meg a család felemelkedésének anyagi alapjait. Fiúgyermekeik: Zsigmond, József és Kristóf. A leghíresebb szentgyörgyi Horváth: II. Zsigmond (1737-1809) A szentgyörgyi kastély, amely első valóban jelentőségteljesebb külsejét csak az 1600-as utolsó évtizedeiben kaphatta. Tehát a kastély építésének idejét nyugodtan I. János és I. Zsigmond idejére tehetjük. II. Horváth Zsigmond építkezéseinek talán legmaradandóbb emléke a füredi savanyúvíznél 1796-1798 között felépült fürdőház, ma szállodának mondanánk. Az egyik nevezetesség ami a házhoz kötődik a füredi Anna-bál, 1825-ben, ezt számítják azóta az első füredi Anna-bálnak. A híres és vagyonos Horváth-család székhelye és uradalma tartozások és elzálogosítás miatt Zinner Béla lovag birtokába jutott, s a hanyatlófélben lévő nagyterjedelmű uradalom néhány rövid év leforgása alatt virágzóvá lett az ő célirányos gazdálkodása következtében. A tagosítás: a jobbágyság megszűntét kimondó 1848-as törvényeket és az 1853-as császári pátenst követően a falvakban lázas munka kezdődött. Az úrbéri rendelkezés és a tagosítás évek alatt kiformálódott végeredménye, az hogy ki mennyi földbirtokhoz jutott, hosszú időre meghatározta mind a falu, mind az ott élő családok, egyének sorsát. A gazdakör: a megboldogult földesúr védnöksége és hírneves, derék ügybuzgó gazdatisztje Rovara Frigyes elnöklete alatt alakult meg a megye- sőt országszerte ismeretessé lett Répcze-Szent-György és vidékének gazdaköre. Néhány év alatt a fenyegetni kezdő mostoha állapot helyébe jólét, boldogság, megelégedés lépett.
1908-ban a falunak 359 lakosa volt, mind magyar anyanyelvű. A közigazgatási beosztás szerint körjegyzőségi székhely, anyakönyvvezetés helyben. A katolikus plébánia helyben, az evangélikusok Nagygeresdhez tartoztak. A lakosok száma növekedett, 1930. évi népszámlálás szerint 398 fő. Körjegyző: Márkus Aladár Segédjegyző: Mezző István A szombathelyi püspökség kastélya: István Vilmos szombathelyi megyéspüspök nevéhez fűződik a répceszentgyörgyi kastély megvétele 1905-ben. István Vilmos 1910. 12. 24-én meghalt. Négy év sem telt el és kitört az első világháború. Mikes János gróf megyéspüspök, 1914. 08. 06-án levélben értesítette Herbst Gézát, Vas vármegye alispánját, hogy répceszentgyörgyi kastélyában és annak melléképületeiben 80 ágyas kórházat óhajt nyitni. Az örömmel fogadott nemes lelkű ajánlat megvalósításaként nem kis átalakítások után, szeptember 15-én megnyílt a répceszentgyörgyi tartalékkórház. A kórház élete nemcsak a háború első hónapjainak fellángolása idejére terjedt, hanem mindaddig, amíg a répceszentgyörgyi gazdaság házi kezelésből 1916. 11. 01-vel a büki cukorgyár bérletébe nem került. Gróf Mikes János megyéspüspök –a répceszentgyörgyi kastély tulajdonosa – itt várta meg a felszabadulást. Az érsek úr az angolszász hatalmakat várta, helyettük azonban a szovjet csapatok jöttek. Ekkor a harmadik csoport érkezésekor egy lövöldöző kézigránátot dobott egy lezárt ajtóra. A hirtelen robbanásra az érsek úrnak annyi ideje sem volt, hogy a szívéhez kapjon, szó nélkül összeesett. Holtan rogyott össze a lépcső fordulóján. „A kastély felszerelése, bútorzata napok alatt eltűnt az épületből. Mint a közég >öregjei< mesélik, a bútorok egy részét a szomszédos plébániára vitték, más részét az erkélyről ledobálták, összetörték és elégették … hamarosan csak az üres épület jelezte, hogy itt főúri rezidencia volt.” Az eddigi történet Benczik Gyula „Répceszentgyörgy története” alapján készült.
A következő 25 év 1945.03.28 – 1970.03.28-ig Csöndes János és tanártársai írása alapján. Az élet új úton indul el: Az első napok dermedtsége hamarosan feloldódott, és mint mindenütt az országban, Répceszentgyörgyön is megindult az élet. A felszabadulás után a község vezetőinek egyik első intézkedése volt a falu villamosítása. Először 1947. május 15-én foglalkozott a képviselőtestületi gyűlés a közvilágítás megvalósításával és 6 lámpatestet helyeztek el az utcák különböző helyein. Aztán minden évben bővítették ezt. 1956-ban az új Tanács egyik első tevékenysége volt a rendszeres orvosi rendelés helyi megvalósítása. Utakat, járdákat építettek, 1963-64-ben „hidegaszfaltos” megoldással a község mindegy fele kapott szilárd burkolatú járdát. 1960-tól minden nyáron napközi otthon működött az iskolában, hogy a szülők nyugodtan végezhessék a mezőn a munkájukat. A UTTÖRŐSZERVEZET 1949-ben alakult, és egészen 1955-ig tagjainak létszáma kb. 50 fő. Amikor a MÁV Nevelőotthon megindult, a létszám is megnövekedett, és egészen 1965-ig kb. 150 főt számlált. A termelőszövetkezeti mozgalom, előnyei kibontakozása: Répceszentgyörgyön a szervező munka 1958 őszén indult meg. A répceszentgyörgyi „KOSSUTH” MTSZ 1958.12.10-én tartotta alakuló ülését. 1959. elején hihetetlen gyorsasággal bővült ki a termelőszövetkezeti tagok száma. 1967. január 1-től pedig a répceszentgyörgyi MTSZ egyesül Hegyfalu, Zsédeny és Vasegerszeg községek MTSZ-eivel. Így született meg a „RÉPCEMENTI EGYESÜLT MTSZ”. A Termelő Szövetkezet sok embernek adott munkalehetőséget, és mellette odahaza is tudtak gazdálkodni.
A közlekedésről: A községnek vasútállomása nincsen. Az utazók, Sárvár fele a chernelházadamonyai 2 km-re lévő vasútállomást használják, a Szombathelyre utazók pedig a pósfai állomást használják, ami 3 km-re van. Nagyban megkönnyítette a közlekedést, amikor 1963-ban községünket is bekapcsolták a MÁVAUT-hálózatba. Így lehetővé vált, hogy Szombathelyre közvetlen jusson be a lakosság. A járatok indulási és érkezési ideje a 3 műszakban dolgozók igényeit is kielégítette. Ez tette lehetővé Szombathely különböző üzemeiben való munkavállalást, de közelebb hozta a megyeszékhelyet is. Az oktatásról: Répceszentgyörgy község ősi szállásbirtok. Elemi iskolája is mint plébániai iskola kezdte működését. Az 1784-87. évi első népszámlálás, már számon tartja az elemi iskolát. 1927-ig Chernelházáról is idejártak iskolába a hat osztály tanulói. Az iskola egyetlen tantermében egy tanító oktatta a két falu iskolásait. Az 1945-46-os tanévben 88 fő, az 1946-47-es tanévben 91 fő diákja volt az iskolának, még ekkor is egy tanító tanította a gyerekeket, egy tanteremben, összevont 1 – 8 osztályos csoportban. Hosszú szívós munkába került, míg az iskola utáni igény, a több tudás utáni vágy kialakult a községben is. 1948-ban folytatódott az előnyös változások sorozata, következett az iskolák államosítása. Megmozdult a falu is az iskola érdekében, és két tanterem létesült a kastélyban. A másik fő változás, hogy 1948 nyarától Varga István lett az iskola igazgatója. /Aki jelenleg is Répceszentgyörgyön él, jó egészségnek örvend, és 2016. április 9-én kapott rubin diplomát./ 1955-ben talán a legnagyobb változás következett be az iskola életében. 120 felső tagozatos vasutas gyermek vette birtokba a kastélyt. A kezdeti nehézségek után, egy vezetéssel két iskola lett a faluban. A községben megmaradt az 1 – 4. osztályos és az 5 – 8. osztályos tanulócsoport összevontan. Ugyanakkor a MÁV Nevelőintézetben osztottan a 4 felsős osztály működött. Néhány évig tartott a huza-vona míg elhárult az akadálya annak, hogy a helybéli felsős gyerekek is bejárhassanak a szakos oktatásra a MÁV nevelőintézetbe, a közös használatban lévő tantermekbe. Az intézmény 1965-ben a Központi Általános Iskola nevet kapta. 1952-ben készült el a Kultúrház, akkor ez óriási eredménynek számított. Otthont kaptak a lelkes műkedvelő színészek, akik rendületlenül próbáltak és előadtak. A szervező, rendező, zenei tanító, kísérő zenész egy személyben Varga István, az Iskola igazgatója volt. A kezdeti lelkesedés sajnos lépésről lépésre csökkent, 1962-ben volt egy újabb fellángolás, de ezt követően végleg megszűntek a „helyi színdarabok”. 1953-tól már könyvtár is működött a községben. A könyvtár 1968-ig az Általános Iskola egyik tantermében nyert elhelyezést, 1968-tól pedig külön könyvtárhelyiség állt az olvasók rendelkezésére.1970-től Hegyfalun központi könyvtár létesült új, főfoglalkozású körzeti könyvtárosi státusszal. Azóta folyamatosan kap a helyi fiók könyvtár is feltöltést.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt biztosíthassuk látogatóinknak. Részletek

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás